Nem ez volt a legjobb napom. Sőt, nem ez volt a legjobb hetem. Ebben a szomorkás hangulatban írtam ezt a verset. Nem garantálom, hogy mindenki látni fogja, mit "írtam a sorok mögé", de szerintem így is szép.

Kacskaringós ösvényeken botladozva járok,
Csillagtalan éjszakában orromig se látok.

Szomorúan ücsörögve hullatom a könnyem,
Magányosan elmélázva olvasom a könyvem.

Sokáig csak magam előtt bámulom a padlót,
Amikor egy vadidegen kinyitja az ajtót.

Kézenfogva sétálunk a csillagfényes parkban,
Ölelkezünk, csókolózunk, beszélgetünk halkan.

...

2014. 08.01.
Tigris