Csillagfényes éjszakában,
Minden évnek évszakában,
Azt kívánom, légy velem,
S fogd a kezem, kedvesem!

Csodák kapujában állok,
Irigyek rám sokan mások.
Legyenek csak irigyek!
Lenyomom a kilincset.
A kapu lassan nyílik,
Gondolatom ezer nyílik,
Félek kicsit a csodáktól…
Életem megváltozik mától.
Nyelek egy nagyot, belépek,
Ennél többet nem kérek.
Sorsom eldőlt, kicsit félek.

Égszínkék fűtengeren,
Játékos eperhegyen,
Szivárvánnyal övezett
Alagútszörny átvezet.
Kívánságok szökőkútján
Ártatlanság rövid útján,
Bizalompilléreken állva
Alapszik az országnak
Nefelejcskék vára.

Minden lépés nesztelen…
Intő jel, te esztelen!
Ne állj meg, fuss! …
De hirtelen, huss,
Elsötétül minden,
Nincsen kiút innen.

Éjsötét és nesztelen,
Vetkőzz le, te esztelen!
Ne legyen több gátlásod,
Este van; már látod:
Keresett a párod.

Étvágyadat csillapítsd
Vigasztalan ajkán,
Szabadidőt rá szakíts
Akkor is, ha pajzán.
Ketten vagytok,
Ártatlanok,
Bizonyítsd ma, hogy
A legjobban szereted…
Neked ez a szereped.

Alaktalan árnyak,
Zajonganak, fáznak,
Tolonganak, várnak.

Kevés az idő,
Ítéletre vár
Végtelen sok madár.
Árvák, vadak,
Nemesek…
Orgyilkos szíve rajtuk
Meg nem esett.

Legyenek holtak,
Éhesek, voltak
Gyengék a holtak…

Versek, szavak
Előtűnnek semmiből…
Legyek, halak,
Meghalnak a semmitől.

Sss!!! …

Fájdalmat nem érzek,
Oda ha nem nézek.
Göröngyös úton állok,
De ott én csak várok.

Akaratom gyengül.

Kezdek émelyegni.
El ne merj engedni!
Zenét hallok…
Elindulok…
Megállítasz…

Kertek suhannak,
Eleven, élő házak…
De én csak várlak.
Veled minden más, ha
Elmész, vége van,
Semmi nem marad.
Elvesznek a csodák,
Melyek csak ránk várnak.

Tigris