Amióta az eszemet tudom, mindig is írtam, történeteket találtam ki. Mégis van, hogy félreértik, mit akartam... Hiába, a műelemzés csak humbug; nem lehet kitalálni, mi járt akkor a szerző fejében! Egy ilyen félreértésből született ez is...

Apró gyémántként csillog a könny a szememben.
Amit tettem... azt én magamnak soha el nem felejtem!

Hűséges kis korcs kutyád lohol a nyomodban,
S reméli, hogy szereted még itt-ott, csak nyomokban.

Hűséges eb - szerető a gazda -
Szíve hálás annak, ki őt befogadta!

Maradj velem, kedvesem, kérlek csak szerényen,
S ígérem, megteszek mindent, és serényen!

Csak ölelj át, csak húzz magadhoz néha,
S ígérem, hogy többé nem leszek béna!

2014. 03. 26.
Tigris