Ahogy ígértem tegnap: itt van a harmadik rész. Remélem, tetszeni fog! :) (És ismét megkérek mindenkit, akit sértene a tartalom, az NE olvassa el!!! Köszönöm!)

– Neked elment az eszed! – korholta testvérét Hen. Dühös volt rá, amiért már megint bántotta magát. Legszívesebben felpofozta volna, de a sírás erősebb volt.
– Sajnálom… – motyogta lehajtott fejjel Tai.
– Miért? – kérdezte reszkető hangon Hen. – Miért csinálod ezt állandóan? Tudod te, hogy fáj ez nekem?! Tai! Te elmebeteg! – kétségbeesésében végül mégis felpofozta testvérét. Nagyon haragudott rá, de nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ne foglalkozzon vele. A „kötés” már teljesen átázott, és lassan csöpögött belőle a vér. Kis tócsába gyűlt a padlón.
– Megérdemelnéd, hogy így hagyjalak! – szavai kemények voltak; hangján érződött, hogy sír.
– Tudom – Tai még lejjebb hajtotta a fejét. Hen leküzdte a sírást, letörölte könnyeit, és mosolyt erőltetett az arcára.
– Gyere, bekötözlek! – finoman megbökte testvérét. Tai bólogatott. Bántotta a bűntudat. Hen azonnal munkához látott: mindent ledobott az ágyról a földre, új lepedőt tett rá, és elővette az orvosi dobozt. Testvérét leültette az ágy szélére.
– Mutasd! – mondta kedvesen. Az inget óvatosan letekerte a karjáról, és a véres ágynemű-kupacra dobta. Aztán nekilátott kitisztítani és bekötözni a sebet. Némelyik vágás elég mély volt… Amikor a kezével végzett, finoman hátra döntötte testvérét.
– Tövig betolta, igaz? – kérdezte aggódóan. Tai bólintott. Le se tagadhatta volna, látszott az eredménye… Vaginájából folyt a vér, a gátja felszakadt. Elég csúnyán nézett ki… Hen nagyot sóhajtva felállt.
– Én ide már sajnos kevés vagyok. Hívom Shifutot. El ne mozdulj! – parancsolt rá az ágyon fekvő lányra. Tai engedelmesen bólintott. Hen bízott benne, ezért ott merte hagyni egyedül. Az ajtón kiérve azonban futásnak eredt: tudta, ha Shift nem segít neki időben, akkor Tai elvérzik. Tai eközben gondolataiba merülve feküdt az ágyon.
– Tényleg… vajon miért csináltam ezt? És miért csinálom ezt folyton? Én igazán nem akarom megbántani Hent, vagy a lányokat, de… nem is tudom… nekem ez szerez örömöt. Fájdalom… vér… így érzem, hogy élek. Másra nem vagyok jó… Egy fölösleges szajha vagyok! – az utolsó mondatnál már el-elcsuklott a hangja; sírni kezdett. Bántotta a fölöslegesség gondolata. Végül álomba sírta magát. Hen és Shifuto így találtak rá: saját vérében és könnyében ázva.
– Meg tudod menteni? – kérdezte aggódva Hen. Shift bólintott. Tai mellé lépett, lehunyta a szemét, koncentrált. A hirtelen támadt mágikus szél felkavarta a szétdobált holmik kupacait. Szárnysuhogás hallatszott: Angyal volt az.
– Nem olyan komoly a baj, ehhez ő is elég. Nincs belső sérülése, szóval hamar rendbe fog jönni. Ne aggódj! – nyugtatta Hent. – Most pedig állj hátrébb, kérlek! – miután Hen engedelmeskedett neki, hozzá látott. Szárnyait kiterjesztve Tai felé nyújtotta a kezét. A lány felemelkedett az ágyról. Vakító fény töltötte be a szobát, így Hen nem láthatta, hogy mi történik.
Shift átadta magát Angyal mágiájának: Tait körbefonta szárnyaival, és szorosan magához ölelte. Egyik kezét végigfuttatta a hátán, míg el nem ért a sérült részhez. Ujjait óvatosan húzta végig a sebeken, amelyek így maguktól begyógyultak. Középső ujját olyan mélyen tolta fel a lány hüvelyébe, amennyire csak bírta, újabb sebek után kutatva. Amikor megbizonyosodott arról, hogy nincs több, visszafektette Tait az ágyra. A fény kihunyt, és Angyal helyett ismét Shifuto ácsorgott a szobában. Eltartott egy darabig, amíg Hen szeme hozzászokott a „sötéthez”.
– Rendbe fog jönni. Csak pihennie kell – fordult az aggódóan figyelő lány felé. Hen bólintott.
– Akkor ne is zavarjuk tovább! – mondta halkan, hogy fel ne ébressze testvérét. Vetett rá még egy pillantást, aztán mindketten kimentek az ajtón. Shift odakint elkapta Hen kezét.
– Sokkal tartozol!
– Tudom. Visszakapod, ne aggódj! – ígérte Hen.
– Azt remélem is… már igazán éhesek vagyunk…
– Akkor menjünk! – nézett a szemébe Hen. Shift boldogan indult el vele a szobája felé.

Tigris :)

Ui.: Esetleges pontatlanságokért, hibákért felelősséget nem vállalok. Na jó, igen, de piszkáljatok miatta. Tudom, hogy itt-ott hiányos a tudásom... :) Azért remélem, tetszett! ^^