Néha nehéz kifejezni az érzéseinket... Elég gyakran én is így vagyok ezzel. Ellentmondásokba keveredek önmagammal, hiszen, ha szeretem is Őt, még mindig nem vagyok képes ezt felfogni... Remélem, megértitek az üzenetét! :)

Fekete szív dobban a sötétben
Hiába hallgatom, nem értem.
Tudom, hogy beszél hozzám, tudom, hogy mond valamit,
Hogy talán a nevén szólít valakit…
De sajnos nem értem meg zenéjét,
A szomorú meséjét,
Melyet egyre csak hajtogat…
Lehet, hogy más is hallja a hangokat!
És az a valaki meg tudná fejteni,
S ez által meg tudná menteni…

Fekete szív meg-meg remeg…
Ezáltal szomorú emlékeket feled.
Félelem, magány, egyedüllét…
Hányszor csinált már magából hülyét!
Csalódott magában, csalódott a világban…
Hagyjuk őt itt, az örök magányban,
Hacsak nem akarsz vele együtt szenvedni,
Se vele együtt mindent elvetni,
Menekülj addig, ameddig lehet!
Különben téged is mindenki elfeled…

Fekete szív lassan dobog,
Érzi, ahogy elnyeli a futóhomok.
Szomorúan törődik bele a sorsába.
Nem szól bele a felnőttek dolgába:
Ha ők úgy gondolják, hogy vesznie kell,
Az élők közül mennie kell…
Akkor ő szó nélkül hagyni fogja,
Hiszen úgy nem lesz több gondja.
Lehet, hogy még mindig nem értem a zenéjét,
De én meg akarom adni az élethez az esélyét!

Fekete szív megáll dobogni
A Föld is ijedtében megállt forogni,
De ez csak egy pillanatig tartott,
Azután a világ is magunkra hagyott.
Együtt éreztem vele, de most mindennek vége…
Vagy talán mégse?
Nesztelen léptek puha zaját hallom,
Pedig már rég meg kellett volna halnom!
Aki azonban eddig a sötétben álldogált,
Az csak erre a pillanatra várt.

Fekete szív visszatér az élők sorába,
És ezzel együtt tovaszáll a magánya,
Mert egy Mágus* megmentette az életét,
Egy Mágus, kinek áldani kell a szép nevét.
Hallgatom a szív remegő ütemét…
Már megértem az üzenetét.
Csak egy társat szeretett volna!
Feladta… de eljött a holnap,
Egy új élet kezdete,
És most már megvédi a szerelme.

Fekete szív hevesen dobog,
A Mágus teste lassan mozog.
Eggyé válna ők ketten egy pillanatra.
Soha többé nem maradsz magadra!
A Mágus őt szorosan magához öleli…
A nevüket soha senki el nem feledi!
A történet folytatódik tovább is,
Nekem azonban be kell fejeznem máris,
Mert a ritmust adó új színre váltott,
Hogy megláthassa a napvilágot.

Tigris, 2013. 12. 27.

*Mágus: más hitekben angyalt jelenthet. Az enyémben azonban ez ennél kicsit összetettebb, és hatalmas kitüntetés, ha valaki így hívok. :)