Nos, igen, ezt is tegnap fejeztem be, ezért is lehet olyan furcsa a vége. De a történet természetesen folytatódik, és annak, remélem, sokkal szebb vége lesz! :)

Rubint pille tárogatja szárnyait a rózsafán.
Amióta megismertem, eltelt egy óra már.
Csak ülök az ágyamon vigyorogva,
És építem érveimet kis okokra...
Szeret! ... Vagy talán csak tetszem neki.
Áh, nem! Csak kedves... más tetszik neki.
Viszont aranyos; ő lesz az új bálványom!
Az én kicsi, cuki bárányom,
Akire gondolhatok elalvás előtt.
Ó, Szent Kane*, adj erőt!

Rubint pille száll virágról virágra,
Lassan sötétség száll a világra.
Egész éjjel nézném a csillagokat,
Öntözném őket, mint kis magokat
A könnyeimmel, melyek egyre folynak...
Telik az idő, eljön a holnap.
Lemondtam róla, mint mindenki másról...
Rossz véleményem van a világról.
De most mégis, mintha fordulna a kocka:
Azt írta, hogy  velem, ha lehet, találkozna.

Rubint pille szárnyán csillan meg a fény,
Miért akarsz velem találkozni, kicsikém?
Vagy csak fogadásból szórakozol velem?
Mert tudom, hogy nekem itt nincs helyem.
Izgulok, a torkomban dobog a szívem,
Érzem, hogy fehéredik a színem.
Még ör percet várok csak, aztán elmegyek.
Hirtelen megjön. Arcom komor, szívem felnevet.
Sétálgatunk fel-alá a Duna-parton.
Az alapvető távolságot... én nem tartom.

Rubint pille repült el az ég alatt,
Ez az érzés örökre az emlékemben maradt.
Lassan teltek-múltak a napok,
És én vele egyre boldogabb vagyok.
Repülnek a hetek, hónapok,
És én már egészen jól vagyok.
Lelkem sebeit
Lassan feledi,
És ha sírok is...
A bánat nem mindig friss.

Rubint pille itt van minden nyáron,
Az örök békét hiába várom.
Szívem lassan jégdarabbá keményedik,
Nevemet pedig szépen elfeledik,
Mert senki nem gondol egy ilyen senkire...
Lassan én se emlékszem már semmire.
Agyamra végképp fekete felhő borul,
A világképem örökre torzul...
Egy ponton túl már nem lesz visszaút,
És tudom, hogy nem lesz, aki visszahúz.

Rubint pille holtan hever a földön,
Ahhoz, hogy maradjon, meg kellett ölnöm.
Késemet a saját szívem fölé helyezem.
Tudom, hogy őket hiába szeretem.
Mély levegt veszek, mindjárt vége...
Na fene! Csak egy kicsi kéne...
Szerelmem a kezemet lefogta,
És még utoljára ezt mondta:
„Miért bántod magad? Ez nekem is fáj!”
De sajnos túl késő volt már...

Tigris.

*Kane, teljes nevén Kanajita, az én hitemben olyan, mint másoknál pl. Isten.

Ui.: a történetnek még nincs vége! Ha van valaki, aki képes segíteni rajtam, az Ő. A világ (egyik) legkedvesebb embere.