2013.10.14. 19:45, Tigris
Messze már az az idő, amikor
Álmomban létezett csak a szerelem,
Mikor tudtam, hogy hiába szeretem
Oly nagyon, nem fogja viszonozni,
Rajongás lett így belőle…
Ígéretek nélküli,
Titkolni való
Óhajtozás.
Égetett, perzselt a vágy.
Róla ábrándoztam naphosszat,
Zeném csak érte szólt,
Érte csak,
Senki másért.
Elmúlt.
Gondolataim megnyugodtak.
Értem jött egy fiú.
Sose gondoltam volna,
Zilált énem bárki szeretni fogja.
Megtörtént pedig.
Ellenkezni akartam, hiszen
Gondolj csak bele!
Rég nem szeretett már senki se,
És ez most…
Silány hazugságnak véltem,
Zord viccnek, amitől féltem.
Ehelyett megadtam magam,
Gond nélkül elfogadtam szeretetét,
Így most nem vagyok egyedül.
Tudom, hogy neki fontos vagyok;
Őrá mindig gondolhatok.
Ezalatt viszont kissé, még
Zavart vagyok, és…
Akaratom gyenge, azt hiszem.
Gondolatom megremeg…
Y + X = rengeteg.
Ennyi, kész.
Nekem ez sok.
Gigantikus gondolatok,
Észveszejtő sebességgel
Döfik át remegő szívemet.
Félek, tudod?
Érted? Unod?
Lehajtom a fejemet;
Távolba nézek…
Érzéseim tiszták, de…
Sárosak.
Aprónak érzem magam,
Hangyának,
Oroszlán helyett.
Gondolatban régen nagy voltam…
Y (X nélkül) = rengeteg.
Rajtakaptam magam azon, hogy
Amazon énem eltűnt,
Jéghideg szívem enyhült,
Tagadásom forró igenné vált,
Alkotásom… ilyenné lett…
Már van, aki szeret.
Sírásom felváltja a nevetés,
Elvégre boldog vagyok.
Gondjaim, ha vannak is,
Ím, megoldódnak mind.
Tudom, csak egy a megoldás.
Ő, ő, és senki más. 
Tigris voltam ^^