Igazából nem adtam neki címet, ezért inkább az első sort írtam be helyette... Szerintem kissé érdekesre sikerült. Ti minek neveznétek az ilyen furcsa kinézetű verseket??

Teljes csöndet akarok.
Nyugalmat és békét mellé!

Most egyedül vagyok.
Ennél több nem kell, és…

Hallgatom a szívverésem.
Számolom a perceket.

Nem akarok menni, még nem!
Előtte még kitisztítom fejemet.

Rengeteg a gondolatom…
Csak úgy kavarognak idebent.

Többé magam nem hagyom;
Nem látok több idegen!

Emberek közé… többé én…
Nem, nem! Nem megyek!

Ennyit ez nekem nem ér!
Nevetség tárgya nem leszek!

Bezárkózok magányomba,
Mindenkitől messzire…

Eltűnök még ma álmomba,
Hogy az idő emlékem elvigye.

Tigris, 2013. 10. 02. ... :)