Ezt a verset már három hónapja írtam, és most úgy gondoltam, hogy megosztom veletek. Remélem, sokan olvassátok majd. :)

Lágy szellő borzolja a fákat,
A madárdal lassan elhal.
Ciripelés az, mit a szél felkap,
S oda viszi, hol azt valaki várja.

A nap lenyugszik lassan,
Sok állat nyugodni tér,
De van, ki fel csak most kél,
Páran még ébredeznek lassan.

Eljött az este, s az éjszaka vár,
Rémisztő neszek jönnek az éjből...
Ne félj, nem bántanak puszta kéjből,
De én azért el nem alszom ma már.

Az éjszaka hosszú, és félelmetes,
A sötétség és a sok állat nesze...
Elkerüli mind, akinek van esze,
Mert a halál rettenetes.

Tudom, hogy most nincs éjszaka, de attól még remélem, tetszett. :)

Tigris voltam.