A pillanatnyi érzéseimet, gondolataimat tükrözi. Szorosan összefügg az előzővel (nem is csoda, hiszen egymás után írtam a kettőt), bár nem tudom, ki mennyi értelmet lát benne... :)

Kavarog a fejemben a sok-sok gondolat:
Hogyan űzhetném el a sok-sok gondomat?

Elfeledjem, vagy csak mosolyogjak?
A többieknek mit mondjak?

Úgy érzem, a szeretetem túl kevés.
Ez a gondom... ez, és...

Nem jó ez így; rossz nagyon!
De... majd megváltozik egy napon.

Szeretni engem csak egy hű kutya képes;
Szeretni, mint egy kutya, csak erre vagyok képes.

Mindig vidám, hű kutya lesz hát belőlem...
A tekinteted kerülöm, mert kutya lett belőlem!

Tigris