Kavargó gondolatok
2013.12.10. 17:32, Tigris
Nyomok,
Könyörtelen okok,
Félelmek.
Ajándék vagy nekem…!
Nyomot hagytál bennem.
Olyat, ami nem múlik el könnyen.
Mély nyom. De nem fájdalmas.
Olyan szánalmas…
Könnyelmű vagyok.
Könnyűvérű szajha…
Összeverve dobj a partra!
Nyeld le az undort;
Ölj meg!
Rettegés fog el néha,
Tétova félelem, még ma
Eltemetném magam.
Lehetetlent kérsz.
Elhiszem, hogy félsz.
Nem baj. Én is félek.
Olyan furcsa érzés…
Kegyetlen gyengéd féltés.
Oktalanul félek.
Köszönöm, hogy megérted.
Fekete szív.
Érzéketlen, üres.
Lélegzete elhal,
Elenyészik, meghal.
Láthatatlan volt.
Már senki se látta.
Ellenben volt, aki várta,
Kedves volt hozzá.
Alaptalan a félelem, igaz?
Játszottam, de már vége.
Ártatlan már nem vagyok.
Nem voltam az soha.
De téged ez nem érdekelt,
Éreztél bennem valamit.
Köszönöm ezt neked.
Válaszom egyértelmű igen,
Akkor is, ha nem látszik.
Gyerekes vagyok ehhez.
Némán állok melletted.
Elkapod a kezem… nem engeded el.
Kívánságom valóra vált:
Engem a szőke herceg megtalált,
Mellettem marad, mert szeret. 
Tigris