2013.11.10. 16:42, Tigris
Zárt ajtók mögött sírom ki magam,
Akkor, ha már az élet is zavar,
Vagy, ha mindent homály takar,
Akkor jó, egyedül, én és a négy falam…
Rajta! Add ki magadból!
Ordasok között… kelj ki magadból!
Senki sincs, aki meggátoljon benne!
Akkor miért tétovázol?
Felejteni akarok, mindent újrakezdeni.
Ezt azonban senki meg nem teheti.
Játéknak tűnt… gyerek voltam!
Elengedtem mindent… vagy eldobtam,
Most azonban hiányzik!
Mindig van remény!
Emelt fővel előre… ez jó erény!
Galád múltad, tudom, megbélyegez,
Rágondolnod… keseríti életed,
Ellenben nézz MOST a tükörbe!
Mert életed MOST nem görbe;
Egyenes, és van remény bőven,
Gézt, segítséget mind kapsz tőlem!
Akaratom gyenge, sajnálom, de…
Kérj bocsánatot mástól!
Engem nem hatsz meg se most, se máskor!
Zárd le magadban a múltat,
Engedd, hogy együtt kezdjünk egy újat…
Mi, ketten, és senki más.
Könnyű ezt neked mondanod,
Örülök, hogy van jó mondatod,
Nem megsérteni akarlak vele,
Nyugi, de ez nekem nem megy…
Ártatlan már rég nem vagyok,
Zárásul még annyit mondhatok:
Titkom előtted nincs soha,
Akaratom röppent csak tova,
Talán egyszer te is megérted,
Tudom, hogy ezt soha nem kérted,
Azonban én mindent megtettem érted.
Szeretném tudni, miért van ez így?
Engem féltesz jobban, pedig
Magadat akarod megölni!
Elmenekülsz; nem is akarsz örülni,
Minket pedig itt akarsz hagyni…
Senkitől, senkinek, senkiért!
Odaadtam a szívem a nagy semmiért.
Hogy törötten kapjam vissza;
Abba haljak bele még ma.
Ne mondd ezt! Butaság!
Egetverő ostobaság!
Már itt vagyok, csak neked,…
Fogd be! Hagyd, hogy befejezzem!
Elkezdtem már, de nem merem.
Látod? Gyáva vagyok ehhez,
Ehhez, és még sok máshoz…
De már itt vagy, csak nekem,
Ezt pedig… téged el nem feledlek,
Mert csak téged, csak most, szeretlek!
Tigris, 2013. 11. 06.