Szánalmas kiáltások
Gyötrődő pillantások
Elfojtott sóhajok...

Ez jön ki, ha összeolvasod minden sor első betűjét. :)

Sokszor gubózok be magamba,
Zenét hallgatva,
Álomba ringatom magam…
Nincs erről több szavam.
Alszok mélyen, nyugodtan,
Látom magam unottan,
Mélyen alva feküdni
Az ágyon… megütni,
Siralmas énem megölni kívánom.

Kívánom, de meg nem teszem,
Inkább van annyi eszem,
Átgondolom alaposan…
Lehet, hogy engem sokan,
Talán többen is…
Áh, nem is!
Senki se. Csak mondják,
Ott, akkor, mikor készülök
Kivégezni magam.

Gondolj csak bele!
Yuhú-t mondana a fele,
Örülnének mindannyian,
Többen is, mint annyian,
Repesnének az örömtől, ha az
Őrült énem még ma a
Dobogó szívem
Őrült kezébe zárná…

Percekig gondolkozom ilyeneket.
Inkább ne is higgy nekem!
Lehet, hogy a sok magány megártott…
Lehet, hogy az élet is megártott.
Alattomos, csúf emberek között,
Nekem a helyem a szekrény mögött.
Tudod… azért, hogy ne lássanak,
Ártani se ártsanak
Sokat.
Okokat
Kellene mondanom.

Eleve rossz, hogy megszülettem,
Levegőt vettem
Felnőttem…
Olykor itt van előttem…
Játéknak hitt életem,
Tovább nem élhetem!
Ország-világ
Tudja meg imám:
Tovább élni nem akarok!

Sokat gondolkozok magamban.
Órám ketyegését hallgattam,
Hallottam, mikor megállt,
Azt is, amit a csönd kiált:
Jer velem!
Odaát békét lelsz, gyermekem!
Kitárta felém karját, és én
…

Tigris voltam ^^