Hű... senki ne kérdezze, honnét vannak az ilyen gondolataim. Egyszerűen csak vannak, és kész. Ezt például a múlt tanévben írtam, de most fejeztem be. Remélem, tetszeni fog. :)

Menekülni akartam saját magam elől
Messzire, hol magamat egyedül hagyhatom,
S gond nélkül lehetek magam nélkül, egyedül.
Hallatszik bár őrültségnek
Ilyesfélét mondanom,
S röhögj, mikor eszedbe jut
Eme képtelen mondatom!
De van hely, hol ez létezik,
Ahol magamat egyedül hagyhatom.
Álmodj! – mondom én, s minden, mi képtelen,
Valóra válik rögvest, amint átléped
A valóság vaskapuját.
Álmomban elhagyhatom magamat,
S valóm más arcát láthatom
Visszanézni rám a tükörből a falon,
Egy olyan magamat, akit szeretek.

Menekülnöd miért kell magad elől?
Tükörképed miért nem szereted?

Síromat akarom, egy menekvésemet,
Örök sötétet, magányt,
Hol végre nyugodtan lehetek.

Nyugton és sötétségben?
A pokol legmélyebb bugyrai,
Mint Isten országában a fény,
Világít a hely ahhoz képest, hol most vagyunk.
S nyugton?
Nyugtot hol találhatsz ott,
Hol társad több, mint itt, a Földön?
Hol kínok kínját kell kiállnod
Földi bűneid torául*?

Semmi az ahhoz, mit most kapok!
Legnagyobb kínszenvedés, pokol lángjai,
Hűvös esti szellő ahhoz,
Mi Földön éri lelkemet.
S a világosság, mi vakít és bántaná szememet,
Sötétség lesz, néma és üres,
Ha az, kit ’koron szerettem,
Többé már soha…

Megállj!
Elég legyen!
Ily szavak, mik hagyják el ajkaid,
Nem méltók emberi lényhez!
Isten teremtett, elméd tán feledte?
S feledted múltad is vele?
Vannak, kik szeretnek,
Kiknek látni rossz mindazt,
Mi szörnyűség történik veled.
De hidd el…

Nem hiszem!
Isten teremtett, meglehet, de én nem hiszem!
Keresztelve nem vagyok
Istenem nincs!
Feledted talán?
Hinni nem hiszek semmiben,
Isten országa is mese csupán.
Igazat akarsz hallani?
Ám legyen.
Az ember bűnös, vétke végtelen.
Az ember hamis, szava rókabeszéd.
S mind közül a legrosszabb én vagyok!
Én, kinek bűnből áll hazug élete.
Érted már, magam elől menekülni,
Miért akarok?
Érted már?
Életem bűnét, hazugságomat
Hátrahagyni miért akarom?
Érted már?
Álom az, hol lelkem békében lehet,
Álom, hol sem bűnös, sem hazug nem vagyok.
Álom az, álom csupán.

Álom, ugye?
Elszáll hamar!
S mi utána marad, nagy port kavar.
Ha a bűn s hazugság magad, te vagy,
Élned miért érdemes tovább?

Mondtam én ugyan ezt…

Csak válaszod volt helytelen!
Mondtad te, hogy halnod kellene.
De ez helytelen.
Élned tovább érdemes, kedvesem.
Bűneid javíthatók, nincs késő sose.
Hazugság felfedhető, igazzal javíthatod.
Véled bár úgy, bűnöd, hogy születtél,
S hazugság minden, mit tettél.
Ám ennek igaza nincsen.
Hogy lehetne bűn az, most itt vagy nekem?
És hazugság, időd töltöd velem?
Igaz vagy és bűntelen,
Angyal vagy, Isten angyala,
Fényes, az est első csillaga.
Ha kételyt magadban keresnél,
Magad elől futni el szeretnél,
Hozzám gyere, neked,
Én mindig itt vagyok.

Most ezt mondod.
De mi lesz majd azután?
Nem lehetsz itt örökre te se,
Szerelmed nem örökké való!
Egyszer itt hagysz engem te is,
S akkor végre magam leszek.
Csak én…
Magam nélkül, egyedül.

Tigris voltam. :)

*itt: megtorlása gyanánt