2013. 04. 23-án írtam... az se modt volt. És igen, a véleményem, már változott az óta :)

Azúrkék pillangó repült el az ablakom alatt,
Azon gondolkoztam, ami az emlékeimből maradt.
Csodáltam a pillét, amiért repülni képes:
Bárhová elmehet: a szabadság édes.
Halovány emlékkép szökött az eszembe,
Régi már, fakó, a por belepte.
De mégis... mintha csak tegnap lett volna,
Az a nap magát a lelkembe karcolta.
Most talán azt kérded, mi az az emlék,
De arra már én is kíváncsi lennék...

Azúrkék pillangó virágról virágra röppen,
Eszembe egyre több emlékkép szökken.
Van, ami új, van, ami régi:
Szívem mind nagy kincsként félti.
Te is ezt érzed, állítom bizton,
Csak szabad légy: kívánod titkon.
Mert hiába mondod, hogy így meg úgy,
Én tudom, mit rejtesz a színeden túl.
De legyen így, vagy akár másképp:
Legyen szép minden látkép!

Azúrkék pillangó szabad, mint a lelkem,
Arra száll mindig, hol egykor örömömet leltem.
Régi kertek, házak, jó barátok:
Mondd, miért szállt fejemre ez az átok?
Miért ülök itt egyedül, az ablakon kinézve?
A sorsommal miért nem békülök ki végre?
Mást mondott, mint amit akartam,
A szívemre ezért én nem hallgattam.
De mindegy is, ne rágódj a múlton...
Csak menj tovább előre az úton!

Azúrkék pillangó egyre följebb szálldos,
Régi, jó barátok, mondd, mire vártok?
Itt vagyok egyedül, törten és kivetve.
Miért nem hagytok itt engem sietve?
Nem lenne könnyebb nevetve vigadni,
Mint az én múltamat egyre csak siratni?
Menjetek nyugodtan, hagyjatok magamra.
„Egyedül”, e szót írjátok falamra.
És ha esetleg az ajtót is becsuknátok...
Társas életem végére pontot raknátok.

Azúrkék pillangó vissza-vissza libben,
Senki nem mozdul: mindent rosszul hittem.
„A jó barát nem hagy el, maradunk örökre!”
„Egyedül” – olvastam – „Nem hagyunk” állt ez még fölötte.
Ezernyi emlék, mi áttörte szívem gátját,
Köztük is egy: „A jó barátot mindig áldják!”
Könnyek szöknek lassan a szemembe:
Milyen barát az, ki ezt a mondatot feledte?
„Ne okold magad sohase, semmiért,
És főleg ne sírj sohase senkiért!”

Azúrkék pillangó nyugodt már, nem röpdös,
Engem odébb többé senki nem lökdös!
Két lábammal szilárdan állok a földön:
Tudom, hogy nincs még egy ilyen ember a Földön!
Emlékeim ismét vidáman ragyognak.
A férfiak pedig utánam hiába kapkodnak!
Mert én szabad vagyok, nem eladó portéka,
De erről nem foglalok állást még ma.
Mert tudom, hogy a véleményem változhat,
A jövő pedig mindig csak mást hozhat.

Tigris voltam :)